JOÓ RUDOLF A MEGÉLÉNKÜLT KATONA-DIPLOMACIÁNKRÓL
NATO-csatlakozásunkról 1994 januárjában dönthetnek[1]
A jövő év januárjában Brüsszelben rendezendő NATO csúcstalálkozón elképzelhető, hogy szóba kerül Magyarország csatlakozása az Észak Atlanti Szövetséghez – jelentette ki lapunk kérdésére tegnap Joó Rudolf, a Honvédelmi Minisztérium köz-igazgatási államtitkára. Ugyanakkor hozzátette azt is: nem szabad megalapozatlan illúziókkal ringatni magunkat, az igazi nagy áttörésre tovább kell várni.
– Államtitkár úr, az utóbbi időben megélénkült a Honvédelmi Minisztérium katonadiplomáciai tevékenysége. Mi indokolja ezt a feszített tempót?
– Valóban sűrűsödnek az események a házban, hiszen éppen hogy hazautazott tőlünk a francia védelmi miniszter, Für Lajos miniszter úr Svédországba, majd Olaszországba látogatott. A közeljövőben hazánkba érkezik a szlovák védelmi miniszter és k egy öttagú brit küldöttség, amellyel elsősorban a magyar—brit katonai kapcsolatok jövőjéről fogunk tárgyalni. A legnagyobb izgalommal várt tárgyalás azonban azt hiszem a jövő hét elején lesz, amikor hazánkba érkezik egy közel húsz fős delegáció élén Walter Slocombe amerikai védelmi államtitkár. A tervek szerint a tárgyalásokon nemcsak a már meglévő IFF-rendszer leszállításáról lesz szó, hanem lehetőségünk nyílik az amerikai félnek felvetni az újabb légvédelmi eszközök és alkatrészek beszerzését. Ismert költségvetési helyzetünk figyelembevételével remélem, a tárgyalásokon megtudjuk, hogy milyen lehetőségeket lát az amerikai fél ebben a kérdésben, valamint az oktatás és képzés területén való együtt¬működés fejlesztésében.
– Szakértők úgy vélik, hogy a megélénkült katonadiplomáciai tevékenységünk hátterében a NATO-hoz való csatlakozásunk egyre komolyabb esélye húzódik.
– A jelenlegi tárgyalások 70-80 százaléka előre tervezett volt, s nem a pillanat szülte. Kétségtelen azonban, hogy katonadiplomáciai tevékenységünknek aktualitást ad az a nyilatkozatsorozat, amelyet vezető európai és amerikai politikusok tettek a NATO kibővítését illetően. Igaz, a nyilatkozatok egymástól érően ítélik meg a csatlakozás időpontját és a csatlakozók lehetséges körét. Úgy vélem, a jövő januári, brüsszeli NATO csúcstalálkozón elképzelhető néhány kelet-európai ország csatlakozásának felvetése. Ne legyünk azonban túlzottan optimisták, még akkor se, ha a budapesti EDU konferencia és annak visszhangja kedvező előjel hazánk számára!
– Államtitkár úr! A közel-múltban felröppent a hír, hogy Jeszenszky Géza bukaresti tárgyalásait követően magyar-román honvédelmi csúcstalálkozóra is sor kerül.
– Napirenden van Spiroiu román védelmi miniszter budapesti látogatása, bár ennek konkrét időpontját még nem tűztük ki. Jeszenszky Géza bukaresti tárgyalásai feltehetően új támpontokat adhatnak a hagyományosan jó magyar–román katonai kapcsolatoknak. Az alapok már megvannak, ezekre kell tovább építkeznünk.
– Magyarország katonadiplomáciai tevékenysége során támogatja Románia és Szlovákia közeledését a NATO-hoz?
– Kétoldalú tárgyalásainknak nem témája a magyar-román és a magyar–szlovák viszony. Az azonban vitathatatlan, hogy a NATO szívesebben várja azokat a tagjelölteket, akiknek viszonya nem gubancos. Elég nekik a görög–török ellentét, nincs szükségük újabb hasonló, belső perpatvarra. Ez azt jelenti, hogy az említett országoknak nemcsak katonai struktúrájukat kell kompatibilissé tenniük a NATO-val, hanem államközi viszonyaikat is.
– A NATO-hoz való közeledésünk folyamatában milyen szerepe van a visegrádi csoportnak? Létezik még egyáltalán ez az együttműködés?
– Létezik. Még akkor is, ha több nehézséggel küzd. Elsősorban Csehszlovákia kettéválása okozott fennakadást a folyamatos munkában. Ez a gond azonban már a múlté, hiszen az elmúlt héten Krakkóban miniszterhelyettesi szintű megbeszélés volt a visegrádi csoport tagjai között biztonságpolitikai és védelmi technológiai témákról. Az együttműködés bizonyítja, hogy azok az aggályok, amelyek felmerülnek a visegrádiakkal szemben, nevezetesen, hogy zárt tömbbé merevedik; esetleg második Varsói Szerződéssé válik, elsimulnak. Visegrád nem cél, hanem eszköz az Európai Közösséghez való mihamarabbi, fokozatos csatlakozás eszköze.
– Változott-e Magyarország álláspontja Kis-Jugoszlávia, illetve a boszniai helyzet megítélésében?
– Álláspontunk régóta ismert, új elemeket nem tartalmaz. Tartunk a válság kiterjedésétől, tűrhetetlennek tartjuk a kialakult emberi jogi helyzetet, s ezt a déli gócpontot elsősorban biztonságpolitikailag tartjuk egész Európára nézve aggasztónak. Kétoldalú tárgyalásainkon nemcsak a magyar tapasztalatokról tájékoztatjuk partnereinket, hanem az ő véleményükre is kíváncsiak vagyunk. Különösen a küszöbön álló amerikai látogatás hozhat új tapasztalatokat, hiszen első kézből értesülhetünk felelős amerikai katonapolitikusoktól arról, hogy mit gondol jelenleg az Egyesült Államok kormánya egy korlátozott boszniai légicsapás lehetőségéről, feltételeiről, részleteiről. Köztudott, hogy hazánkat az embargó szigorú betartása miatt ebben az évben már egymilliárd dollár veszteség érte. Szeretnénk, ha ezt az egyre nehezebben elviselhető hátrányt nemzetközi áldozatvállalással, esetleg ENSZ-kompenzációval enyhítenék. A jövő heti tárgyalásokon ez a kérdés is szóba kerülhet, bár őszintén megmondom, ebben a kérdésben sem vagyok túlzottan optimista, hiszen ismeretes, hogy az ENSZ békefenntartó erőinél szolgáló magyar katonák zsoldját a közelmúltban a Honvédelmi Minisztériumnak kellett kiegészítenie...
FEKETE ZOLTÁN
[1] Pesti Hírlap, 1993. szeptember 17.